Classical Music Home

The World's Leading Classical Music Group

Email Password  
Not a subscriber yet?
Keyword Search
in
 
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 

MOZART: Cosi fan tutte (Glyndebourne) (1935)


Naxos Historical 8.110280-81

   Café Momus, October 2008

English        Hungarian        German        Spanish
See latest reviews of other albums...

zéta
Café Momus, October 2008

A Naxos megint elénk tett egy csodát! A dupla CD-n a Cosi fan tutte első, 1934/35-ben készült lemezfelvételében gyönyörködhetünk. És ez bizony tényleg gyönyör a javából!

Hogy a legfontosabbal kezdjem: a karmesteri pultnál Fritz Busch állt. Ha nem figyelünk a régies hangzásra (ami csak a kor technikai körülményeit minősíti), bizony könnyen úgy találhatjuk, a valamikori legmodernebb felfogással találkoztunk. És tényleg! A XX. század végének Cosi-felvételei közül csak a legújabbak (pl. Harnoncourt 1991-es, Gardiner 1992-es, vagy Jacobs 1998-as lemeze) vetekedhetnek Busch meghökkentően friss tempóival, könnyed és átgondolt építkezésével, áttetszően finom és nemes zenekari hangzásával.

A valamikori glyndebourne-i előadás egyszerűen elsöprő, ami különösen annak fényében dicséretes, hogy a produkció annakidején összesen 40 lemezre fért csak rá (a HMV felkérésére készült), ami jelentősen befolyásolhatta a dirigens tempóit. S kiderült, hogy a lendületes sohasem szilaj, a visszafogott pedig nem lassú. S ez csak látszólag kis különbség. Ez lehet a lényeg.

Számtalan Cosi-felvétel és -előadás ismeretében döbbenettel vettem észre (számomra) új zenetörténeti összefüggéseket is. Még sosem tűnt fel, hogy a Fidelio hírhedten nehéz Leonora-áriája ennyire Fiordiligi II. felvonásbeli Rondójára („Per pieta, ben mio”) épült. Vagy hogy mennyire különbözik Ferrando és Guglielmo hódítása. Ahogy Dolinszky Miklós szellemesen írta: „Dorabella és Guglielmo viszonya egy játékos rokokó flört keretein belül marad, Ferrando és Fiordiligi érzelmekkel teli kapcsolatot alakítanak ki egymással”. És tényleg, a No.23-as duettnek („Il core vi dono”) esetünkben inkább csak (?) erotikus felhangjai vannak, míg a No.29-es kettős („Fra gli amplessi”) esetében, ahogy mondani szokás: megáll a levegő.

Busch-nak nem lehetett könnyű ennyire egységes szólistacsapatot összeválogatni. Számomra eddig a legnevesebb Cosi-produkcióknál is akadtak „gyenge láncszemek”. Nehéz is hat, azonos nyelvet-technikát-frazeálást alkalmazó énekest összegyűjteni, de ezúttal sikerült.

Fiordiligit a fiatal Ina Souez keltette életre. A majd két és fél oktávnyi szólam szélein némileg fémes hangszínnel énekel, de ettől eltekintve rendkívül üzembiztosan oldja meg a feladatot. A figura számomra még Seefried és Kanawa után is újdonságként ható nemességet tud sugározni.

Dorabellát Luise Helletsgruber alakítja. Ő az a típusú énekes, aki a drámai szoprán felől közelíti a szólamot. (A művésznő másik híres szerepe egyébként Donna Elvira volt, amit Busch-sal és Walterrel is rögzített.) Ez nem volt mindig olyan szokatlan, mint mostanság, amikor kontraaltok is próbálkoznak a feladattal. Helletsgruber a figura könnyelmű oldalát domborítja ki, imponálóan és lenyűgöző muzikalitással.

Despina a tipikus német szubrett hangon szólal meg, Irene Eisinger előadásában, aki egyike a szerep legadekvátabb alakítóinak, talán csak Reri Grist érte el ezt a színvonalat. Nem mókázik fölöslegesen, számos szólamtárssal ellentétben nem törekszik sem a primadonna, sem a játékmester szerepére.

Heddle Nash olykor kissé nazálisan énekli Ferrando szólamát (pl. az „Un’ aura amorosa” áriát), a második felvonásban meg inkább hősies hangszínnel adja a csalódott szerelmest, de alapjaiban pontosan hozza kora Mozart-tenorideálját.

John Brownlee markáns hangon, a szokásosnál idősebb Don Alfonso-figurát jelenít meg. A voce ugyan csak bariton, de sötét hangszínnel remekül adja a keserűen cinikus alakot. Előadása itt-ott túl is nő a szerepen, például a nyitójelenet végén, amikor korabeli Jagókat és Mefisztókat megszégyenítő gúnykacajt hallat, de szerencsére ezt csak ritkán alkalmazza.

A lemez egyik csúcsa a később neves rendezővé vált Willi Domgraf-Fassbänder Guglielmója. A szólista (aki egyébként Brigitte Fassbänder apja) gyakorlatilag mindent tud a figuráról, előadása rendkívül perfekt és kifejező, formálása Prey és Berry operacsúcsait ostromolja. © 2008 Café Momus






Famous Composers Quick Link:
Bach | Beethoven | Chopin | Dowland | Handel | Haydn | Mozart | Glazunov | Schumann | R Strauss | Vivaldi
8:29:14 PM, 2 October 2014
All Naxos Historical, Naxos Classical Archives, Naxos Jazz, Folk and Rock Legends and Naxos Nostalgia titles are not available in the United States and some titles may not be available in Australia and Singapore because these countries have copyright laws that provide or may provide for terms of protection for sound recordings that differ from the rest of the world.
Copyright © 2014 Naxos Digital Services Ltd. All rights reserved.     Terms of Use     Privacy Policy
-212-
Classical Music Home
NOTICE: This site was unavailable for several hours on Saturday, June 25th 2011 due to some unexpected but essential maintenance work. We apologize for any inconvenience.