Classical Music Home

The World's Leading Classical Music Group

Email Password  
Not a subscriber yet?
Keyword Search
in
 
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 
See latest reviews of other albums...

BaCi
Café Momus, February 2009

Elég sokáig vacilláltam, hogy neki merjek-e veselkedni ennek a két lemeznek, vagy próbáljam inkább rásózni valamelyik vállalkozó szellemű kollégára. A Naxos eme meglehetősen bizarr kiadványa már ránézésre is elég sok problémát vet fel.

Rengeteg, homályból előbukkant előadó, a megismerésükhöz édeskevés, rövid, néhány perces tételek, darabok - igazából nem egészen érthető, hogy mit is akart a lemez szerkesztője. Mondhatnánk, hogy egy korrajzot a XX. század első felében élt zongoraművészek interpretációs arculatáról. De valahogy kilóg a lóláb. Mert hát igaz, hogy elvileg nincs különbség a nők és a férfiak előadói minősége között, hiszen a nagy világversenyeken sem jutna eszébe senkinek a sporthoz hasonlóan nemek szerint megosztania a mezőnyt. De azért mindannyian tudjuk, hogy férfiak és nők bizony ebben is másak. Más az izomzatuk, a testfelépítésük, más a gondolkodásuk, az érzelemviláguk.

És más a zongorajátékuk is. Még akkor is más, ha olyan férfias alapkarakterrel vannak megáldva, mint amilyennel Fischer Annie, vagy olyan őserőt kaptak a Jóistentől, mint Martha Argerich.

Nyilván az sem véletlen, hogy a lemezen felvonultatott hölgyek nevei egytől-egyig feledésbe merültek az utókor számára. Persze az interpretációtörténet sokkal kegyetlenebb a zsenikkel, mint a zeneszerzőké. Míg a zeneiskolai oktatásba szép számmal kerültek be kismesterek művei is, addig a hanganyag már ezen a szinten is mindig a legjobbak felvételeiből való. Előadóként valami egészen különlegeset kell letenni az asztalra ahhoz, hogy halálunk után az átlagos állampolgár is találkozzon a nevünkkel.

Ezek között a pianista nők között egyetlen egy sem különleges. Olyan értelemben sem, ahogy Horowitz, vagy Gould volt, és abban az értelemben sem, ahogy mondjuk Michelangeli. Sem az őrültség, sem pedig a tökéletesség határait nem súrolja egyikük sem.

De valamennyien lebilincselően zongoráznak. Először is szeretném felhívni a figyelmet az elképesztő virtuozitásra, amely minden játékosra kivétel nélkül jellemző. Hát ember legyen a talpán az a zongoraművész, aki Raie Da Costa Rigoletto-parafrázisának elsuhanó futamait akár gyorsaságban, akár negédességben überelni tudja. De ugyanez érvényes Liszt No.6-os Paganini-etűd átiratára is. Mintha nem is lenne teste, keze, ujjai Marie-Aimée Varot-nak, olyan leheletfinoman szánkázik ide-oda a futamok áradatában. És hallhatunk lebilincselő hangokat Madeleine de Valmaléte Rahmanyinov-előadásában és Murile Kerr Szkrjabin-etűdjében, hogy Monique de la Bruchollerie Toccatáját (Saint-Saëns) már meg se említsük.

Tényleg: ami a pianóban elviharzó aprócska csilingelő hangok másodpercenkénti számát illeti, úgy tűnik, határ a csillagos ég. Ez a meghatározója minden előadásnak. Ezeknek a vibrálóan svungos hangoknak van központi szerepük minden egyes előadásban. Persze akad, amelyik darabnak ez jól áll - mint pl. a fentebb már említett romantikus műveknek -, de akad olyan is, amelyiknek nem.

Kirívóan negatív példája a játékmód “illetlen” felhasználásának a Bach f-moll prelúdium és fúga a kettes kötetből és a Händel Passacaglia. Nem akarom Elsie Hall és Maryla Jonas személyes hibájának felróni azt a két förmedvényt, amit a barokk kor két nagymesteréből sikerült létrehozniuk. Épp néhány héttel ezelőtt sikerült beleszaladnom egy zeneiskolai tanár Bach egyik kis menüettjére vonatkozó instrukcióiba, mely szerint a növendéknek minden zárlatnál (tehát négy sor alatt négyszer!) és a záró periódus kiugró magas dallamhangjánál a frázis közepén is le kellett lassítania a tempót. A zongoristák sajnos még ma is óriási tévedésekben élnek a barokk zenét illetően, így nem lehet csodálkozni azon, hogy ez az 1930-as '40-es években is általános probléma volt.

Érdekes, hogy Couperinnek két darabja is elhangzik a lemezeken, Gaby Casadesus és Kathleen Long előadásában. De a könnyű, briliáns ujjlendítés akarva-akaratlanul is olyan hűen adja vissza a csembaló hangját, hogy az illúzió felülírja a stiláris hibákat.

Befejezésként a lemez nekünk magyaroknak talán legszebb pontját emelném ki. A magyarországi születésű Lili Kraus igazi értő, anyanyelvű megfogalmazásban játszotta el 1938-ban egykori tanára, Bartók Béla darabját, a Román táncokat. © 2009 Café Momus






Famous Composers Quick Link:
Bach | Beethoven | Chopin | Dowland | Handel | Haydn | Mozart | Glazunov | Schumann | R Strauss | Vivaldi
8:48:48 AM, 22 September 2014
All Naxos Historical, Naxos Classical Archives, Naxos Jazz, Folk and Rock Legends and Naxos Nostalgia titles are not available in the United States and some titles may not be available in Australia and Singapore because these countries have copyright laws that provide or may provide for terms of protection for sound recordings that differ from the rest of the world.
Copyright © 2014 Naxos Digital Services Ltd. All rights reserved.     Terms of Use     Privacy Policy
-212-
Classical Music Home
NOTICE: This site was unavailable for several hours on Saturday, June 25th 2011 due to some unexpected but essential maintenance work. We apologize for any inconvenience.