Classical Music Home

The World's Leading Classical Music Group

Email Password  
Not a subscriber yet?
Keyword Search
in
 
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 
See latest reviews of other albums...

zéta
Café Momus, January 2008

Azt mondják, egy zeneművet alkotója ismer leginkább. Lehet, hogy így van, de azért én kissé bizonytalan vagyok ebben. A hangrögzítés bizonytalanított el. Mert arról, hogyan hangzott fel egy Verdi által betanított Requiem, vagy miként szólalt meg a Fantasztikus szimfónia Berlioz pálcája nyomán, csak szubjektív visszaemlékezések alapján beszélgethetünk.

A helyzet a hangrögzítéssel változott meg. Ma már egzakt módon megítélhetjük, milyen Parasztbecsületet dirigált Mascagni, hogyan vezényelte Britten a Peter Grimest, vagy hogyan szólt a Psalmus Kodály vezényletével. Nem a legjobban. Azaz egy-egy jól sikerült felvétel, netán egy-egy tehetségesebb dirigens keze alatti együttes jobb előadást produkált a szerző vezényelte produkciónál. Erre mondják, hogy a vezénylés szakma, s a jó komponista nem feltétlenül jó pálcamester.

Stravinsky mindenesetre szeretett vezényelni. A tavaly elhunyt dirigens, Fürst János pályája kezdetén hegedűsként több ízben dolgozott együtt a vezénylő Stravinskyval. Ő mesélte, hogy a Mester néha bizony jócskán elütötte magát, azaz a manuális rész korántsem volt makulátlan. Viszont nagyon tudta, mit szeretne hallani, amit, ha elmutogatni nem is mindig sikerült, de legalább elmondta a próbán.

A Naxos most híres-hírhedt operájának, A léhaság útjának korabeli stúdiófelvételével lepte meg a nagyközönséget. A rögzítés dátuma 1953 márciusa. Már a felvétel születése sem mindennapi. Az 51-es velencei premier után az egész világban Léhaság-láz tört ki, egymást érték a bemutatók. (Sőt, tulajdonképpen már az ősbemutatóért is versengés volt.) Az Újvilágba másfél évvel később jutott el a mű, a Metropolitan igényes előadásban mutatta be, s a karmester a Ház egyik vezető dirigense, Reiner Frigyes volt.

A hosszú próbafolyamatot koronázó sikerszéria kellős közepén, az ötödik előadás után az egész stáb (zenekar, kórus, szólisták) bevonult a Columbia stúdiójába, rögzíteni a produkciót. Egyetlen személyi változás történt csupán, a dirigens ugyanis Igor Stravinsky volt. Pestiesen szólva: ügyes. Így ma elég pontos képet kaphatunk az amerikai ősbemutató minőségéről, ugyanakkor—vélhetően—a zenei irányításról alkotott (amúgy pozitív) véleményünket meg kell osztanunk a színházi előadás és a lemezfelvétel dirigensei között.

Maga a mű a XX. század egyik legnagyszerűbb operája. Stravinskyt annyira lenyűgözte William Hogarth egyik—hét képből álló—sorozata, hogy a szövegíró Wystan Hugh Auden segítségével önálló operaszüzsét készített belőle. S ismét tetten érhetjük, hogy talán Mozart óta nem élt komponista, aki ennyi ötlettel és szellemességgel alkotott volna, mint Stravinsky. Egymást érik a zeneszerző sziporkái mind dramaturgia, mind zenei megvalósítás, mind hangszerelés terén. A cselekmény elég egyszerű: Rakewell örököl, elhagyja szerelmét, szép lassan tönkremegy, majd lesüllyed a társadalom aljára. Bár próbálják megmenteni, az őrültek házában végzi. A mű számos ponton utal Mozart Don Giovannijára és Goethe Faustjára egyaránt, s a zenében még felidéződik olykor csak egy-egy taktus erejéig Purcell, Händel, Debussy és Verdi is. De mindez csak épp annyira, hogy felismerhessük—mert a darab mindvégig őrzi Stravinsky alkotói keze nyomát.

Mint mondtam, a Met remek előadást hozott össze. Tom Rakewell zeneileg kényes alakját Eugene Conley hibátlan muzikalitással, de bizony kicsit szenvedélymentesen hozza, s kemény hangadását is idegennek érezzük. Anne Trulove szinte Donna Elviraként vissza-visszatérő alakját a Hilde Gueden kecses, meghatóan szép és finom formálással teszi igazán élményszerűvé.

A negatív hős, Nick Shadow szerepe és szólama Mefistofele és Leporello között mozog. Mack Harrell hangja és alakítása egyaránt hajlik az utóbbi irányába, így a figura nem annyira sátáni, mint lehetne.

A szakállas nő, Török Baba morbid és furcsa, de rendkívüli virtuozitást igénylő szólamában pazar alakítást nyújt a kor vezető Richard Strauss- és Wagner-mezzója, Blanche Thebom. (Talán Olvasóink emlékeznek még a pesti bemutatón a fiatalon elhunyt Seregélly Katalin remeklésére.)
Említést érdemel még Paul Franke igazán kiváló kabinetalakítása, Sellem karakterszerepében.

S hogy milyen volt a dirigens? Az előzmények ismeretében valószínűleg örömmel állt a remek együttes élére, és nyilván igen jól szórakozott—mint ahogy mi is jól szórakozhatunk e felvétel hallgatása közben. © 2008 Café Momus






Famous Composers Quick Link:
Bach | Beethoven | Chopin | Dowland | Handel | Haydn | Mozart | Glazunov | Schumann | R Strauss | Vivaldi
5:31:42 PM, 10 July 2014
All Naxos Historical, Naxos Classical Archives, Naxos Jazz, Folk and Rock Legends and Naxos Nostalgia titles are not available in the United States and some titles may not be available in Australia and Singapore because these countries have copyright laws that provide or may provide for terms of protection for sound recordings that differ from the rest of the world.
Copyright © 2014 Naxos Digital Services Ltd. All rights reserved.     Terms of Use     Privacy Policy
-208-
Classical Music Home
NOTICE: This site was unavailable for several hours on Saturday, June 25th 2011 due to some unexpected but essential maintenance work. We apologize for any inconvenience.