Classical Music Home

The World's Leading Classical Music Group

Email Password  
Not a subscriber yet?
Keyword Search
in
 
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 
See latest reviews of other albums...

zéta
Café Momus, August 2009

Bár jó néhány éve történt, ma is tisztán emlékszem. Ültünk Heiner Lajos szegedi lakásán. Akkor már túl voltunk három komplett Verdi-mű és negyvenkét egyéb operarészlet (köztük tizenhat különféle Trubadúr-stretta) meghallgatásán, és túl néhány rekesz sörön. Éjjel kettő felé járhatott, amikor Lajos váratlanul csendet vezényelt, és bizalmasan (mint Pick bácsi a szalámi receptjét) megsúgta a titkot: „Minden levezethető mindenből”, majd értetlenkedő kifejezésemet látva, még hozzátette: „ennyi”. (Annak előtte az újságírás mikéntjéről folyt a diskurzus.) „Hát persze...”—nyugtáztam zavartan. Az információ befészkelte magát az agyamba, de egészen mostanáig nem tett különösebb hatást rám.

Minap ugyanis a révfülöpi búcsúban terelgettem a gyerkőcöt, aki a majdnem hatévesek határozottságával akarta megvenni a fél vásárt, a pókemberes lufitól kezdve a csíkos nyalókáig bezárólag. Végül kiegyeztünk huszonöt deka mogyorós puszedliben („de csak egy szemet kapsz, a többit vacsora után”), és egy menet ugrálóvárban. A színpadot körülbelül ekkor hagyta el a szomszéd falucska asszonykórusa. Helyét egy betyárruhás helybéli foglalta el, aki nagy merészen egy szaxofonnal a kezében látott hozzá a Homokóra című Záray Márta-számnak. Csak álltam ott földbegyökerezett lábbal (a gyermek ugye az ugrálóváron), ahelyett, hogy elrohantam volna jó messzire. És akkor hasított belém Lajos ominózus mondata. „Minden levezethető mindenből...”

Oké, de hogy jutunk innen el a Mahler Hetedikjéhez? Ezen töprengtem órákkal később is, amikor a helyi retrobanda egész hegyoldalt betöltő koncertje épp a „Se veled, se nélküled...” kezdetű örökzöldnél tartott.

E lemezre készülve Mahler-rajongó ismerőseim körében rögtönzött közvélemény-kutatást tartottam. A hittel fölvértezettek leginkább a Másodikat kedvelik, az érzékenyebbek (nos, igen, többnyire hölgyek) inkább a Harmadikat. A gigantománok a Nyolcadikat, míg a depresszióra hajlók (velem együtt) a Kilencediket szeretik. A zenészek legtöbbje a Dal a Földről-t, a tudósok leginkább az Ötödiket, s egy barátom, akinek Mahler egyszerűen túl terjengős, a schumanni lazaságú Negyediket. Valamiért az Elsőt, a Hatodikat és a Hetediket senki nem választotta. (Az Elsőt még értem, kicsit szószátyár és kicsit iskolás még, s a Hatodik is megérne egy misét, de majd egy más alkalommal.)

A lejátszómban most a Naxos legújabb kiadványa, egy szokatlan összeállítás. A katowicei Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekara nem az a kimondott sztárcsapat, mint ahogy a dirigens Michael Halász sem tekinthető feltétlenül korunk vezető pálcamesterének. De biztos színvonal mindkettő, hamarosan látni, azaz hallani fogjuk. Az élő felvétel az együttes 1994. decemberi koncertjén készült, a mű pedig az ominózus Hetedik szimfónia.

Az első tétel (Langsam. Adagio—Allegro con fuoco) klasszikusan mahleri, panaszos hangnemben indul. Gyászindulóféleség, elég karakterisztikus hangszerelésben. A főmotívum a tenorkürtön, Mahler kedvelt hangszerén szólal meg, majd el-elmodulálva végigmegy az egész zenekaron. Mahler 1904/05-re már pontosan kialakította saját stílusát. Ha kiemelünk egy-egy dallamot a környezetéből, érdekes megállapításokat tehetünk. E motívumok többsége az egészen egyszerű (hogy ne használjuk a primitív kifejezést) osztrák dalocskákon nyugszik. „Länder”—mondta erre Mahler leghűségesebb tanítványa, Bruno Walter, „népiesch” mondanánk mai szóval, gúnyosan. De e gúny nem állt távol Mahlertől sem. Ha egy dallamot nagyon triviálisnak ítélt, nyomban alátett egy ellenharmóniát, amitől az egész nyomban parodisztikus hangulatot kapott. Nagyon vigyázott, nehogy szentimentálisnak, férfiatlannak bélyegezhessék. Ha nagyon figyelünk, hamar kiderül, hogy az első tétel tele van ilyen Homokóra-minőségű dallamokkal, persze gondosan kódolva. („Alakul”—mondaná Lajos.) Ettől az egész zene olyan jellegzetesen mahleri lesz, aminőt korábban alig ismertünk. Talán egyedül Anton Bruckner komponált hasonlót, akit a haldokló Mahler majdan, alig fél évtizeddel később apjának nevezett.

A Hetedik szimfóniában van két tétel ún. éjszakai zene. A második tétel (Nachtmusik. Allegro moderato) és a negyedik (Nachtmusik. Andante amoroso) közrefogja a Scherzo tételt. Az éjszakazene kifejezést mi magyarok szeretjük Bartóknak tulajdonítani. De Bartók legelső éjszakazenéjét megelőzte Mahler, a magyar komponista csak jellegzetesen bartókosra csiszolta a műfajt. A második tétel tehát egy indulóval kezdődik. Mahler elképesztő mértékben vonzódott a masírozó zenékhez. Minden szimfóniájában fontos szerepet kapnak az indulók, a Hetedikben többször is. A fő dallamot ismétli a külső kürt, visszhangszerűen felelgetve. (Feljegyezték, hogy Mahler még Beethoven IX. szimfóniájának híres indulóját is külső zenekarral játszatta—kapott is a fejére emiatt.) A dallam itt sem bonyolultabb egy tiroli népdalnál, mindössze—éppúgy, mint korábban—a komponista aprólékosan beledolgozta a zenei szövetbe, ne legyen túl feltűnő.

A recept nem változik később sem. A harmadik tétel táncos hangulatát megint egy osztrák dalocskánál fedezhetjük fel, a szerkezet felépítését akár Csajkovszkij is lemásolhatná bármely balettjéhez. A negyedik tétel pedig lepipálja a kor vezető operettkomponistáit. Az eredeti, meglehetősen triviális dallam mindössze tizenhat ütemes, de a rafinált komponista széttördeli és a legváltozatosabb hangszereléssel tálalja. Van itt minden, hegedűszóló, hárfafutamok, negédes kürtpárhuzamok. S a vége: a pöttömnyi alapanyagból tizennégy percnyi remek klasszikus muzsika. Eddigre leszögezhetjük: Mahler, ha építkezése folytán megakad, előkap egy könnyű népies dalocskát és—amúgy mahleresen—beépíti azt, s nyomban szárnyal tovább.

A finálététel rondo alapokon nyugszik. A tétel több ponton idézi Mahler másik szellemi atyamesterét, Wagnert. A Mesterdalnokok nyitányára hajazó bevezetést virtuóz kidolgozás követi, melyben Mahler polifonikus szerkezeti elemeket használ fel. Mondani sem kell, az alapokat ezúttal is egy egyszerű osztrákos dalocska jelenti.

A lemez közreműködői tökéletesen hozzák Mahler elképzeléseit. Michael Halász és együttese pontos és precíz, a hangszerszólók nagyvonalúak és kifejezőek. Ha valamit hiányolni kéne, talán az utolsó tétel elsöprő aktivitását. A gát nem szakadt át, pedig közel jártak hozzá. A felvétel így is élbolyban van, közvetlenül a legautentikusabb előadások nyomában.

Számomra tanulságnak pedig megmaradt Lajos örökzöldje. Hát, tényleg! © 2009 Café Momus






Famous Composers Quick Link:
Bach | Beethoven | Chopin | Dowland | Handel | Haydn | Mozart | Glazunov | Schumann | R Strauss | Vivaldi
10:47:09 PM, 25 December 2014
All Naxos Historical, Naxos Classical Archives, Naxos Jazz, Folk and Rock Legends and Naxos Nostalgia titles are not available in the United States and some titles may not be available in Australia and Singapore because these countries have copyright laws that provide or may provide for terms of protection for sound recordings that differ from the rest of the world.
Copyright © 2014 Naxos Digital Services Ltd. All rights reserved.     Terms of Use     Privacy Policy
-212-
Classical Music Home
NOTICE: This site was unavailable for several hours on Saturday, June 25th 2011 due to some unexpected but essential maintenance work. We apologize for any inconvenience.