Classical Music Home

The World's Leading Classical Music Group

Email Password  
Not a subscriber yet?
Keyword Search
in
 
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 
See latest reviews of other albums...

Biás Attila
Fidelio, July 2006

Napjainkban állandóan bővül a „régizenei” repertoár, folyamatosan készülnek újabb és újabb felvételek régebbnél régebbi művekből. Eldugott, poros könyvtárakból szinte naponta kerülnek elő elveszettnek hitt vagy elfeledett, mellőzött darabok.

Az embert pedig ambivalens érzések kerítik hatalmába. Sajnálja, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét (vagy éppen először) foglalkozzon ezekkel az alkotásokkal. Így volt ez nemrégiben még egy Händel- vagy egy Bach-darab esetében is, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ez többszörösen is igaz az olyan „kismesterekre”, mint például Albinoni, Leclair vagy éppen Buxtehude. Buxtehude op. 2-es triószonátáit hallgatva azonban egyre inkább úgy érezzük, talán jobb is, hogy mostanáig nemigen foglalkoztak velük. Bizony elég furcsa lenne elképzelni ezeket a „leheletnyi” darabokat a historikus zenei „forradalom” előtti előadásokban. Mert míg mondjuk egy Beethoven-szimfónia egy-egy frissebb, élénkebb előadásban igencsak hatásos tudott lenni a „golden age” alatt, addig jobb bele sem gondolni, hogy mi történt volna Buxtehude triószonátáival. A lényeg azonban: ezek a daraŹbok hál’ Istennek megúszták! Sőt, nemrégiben megfelelő művészek kezébe kerültek a partitúrák—munkájuk eredménye pedig egy kifinomult és intelligens lemez, valódi kuriózum lett. A felvétel igazi erénye, hogy megőrizte Buxtehude fiatalkori kompozícióinak frissességét és elevenségét, minŹdezt tökéletes autenticitással és könnyedséggel. Az előadók igyekeztek (nem éppen siker nélkül) felszínre hozni a művek finom, intim hangulatát.

A sorozat talán legizgalmasabb, külön kiemelhető darabja a No. 5-ös A-dúr szonáta. A rövid nyitó-allegro után egy rendhagyó tétellel folytatódik a mű, melynek felirata: „Violinosolo—Concitato”. A tételnek külön érdekessége (a hegedű gazdag szólója mellett) a Monteverdihez kapcsolható hagyomány, sőt annak egyfajta újraértelmezése is; nevezetesen: a Monteverdi-féle stile concitato továbbéléséről, német területen való meghonosodásáról van szó. Ezt a tételt egy adagio követi viola da gamba-szólóval, amely hangulatilag tökéletes egyensúlyt teremt az előző szakasszal.

A szólamok tökéletes összhangban szólalnak meg az egymásra valóban figyelő zenészeknek köszönhetően. Modoruk minden túlzástól mentes. A csembalista Lars Ulrik Mortensen dús, de minden hivalkodástól mentes continuója a vonósok (John Holloway—hegedű, Jaap ter Linden—viola da gamba) tiszta, telt tónusa mellet is említésre érdemes. A hangminőség is kifejezetten jónak nevezhető, ami talán nem kis részben tulajdonítható annak, hogy a felvétel a kiváló akusztikájú koppenhágai Kastelskirkenben készült. Az egész felvétel kellemes, megnyugtató emléket hagy a hallgatóban. © 2006 Fidelio






Famous Composers Quick Link:
Bach | Beethoven | Chopin | Dowland | Handel | Haydn | Mozart | Glazunov | Schumann | R Strauss | Vivaldi
4:41:26 PM, 21 April 2014
All Naxos Historical, Naxos Classical Archives, Naxos Jazz, Folk and Rock Legends and Naxos Nostalgia titles are not available in the United States and some titles may not be available in Australia and Singapore because these countries have copyright laws that provide or may provide for terms of protection for sound recordings that differ from the rest of the world.
Copyright © 2014 Naxos Digital Services Ltd. All rights reserved.     Terms of Use     Privacy Policy
-208-
Classical Music Home
NOTICE: This site was unavailable for several hours on Saturday, June 25th 2011 due to some unexpected but essential maintenance work. We apologize for any inconvenience.