Classical Music Home

Welcome to Naxos Records

Email Password  
Not a subscriber yet?  
Keyword Search
 in   
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 
See latest reviews of other albums...

zéta
Café Momus, April 2009

John McCormack neve a mai operafannak talán nem mond sokat, jó tudni viszont, hogy ez a kitűnő tenorista a maga korában Carusóval és Giglivel vetekedett népszerűségben. Ezt az ismertséget pedig a korabeli technika világraszóló újdonsága, a gramofonlemez hozta meg számára.

Bár McCormack rendszeresen lépett fel operákban (hosszú ideig Nellie Melba ausztrál társulatának tenorcsillagaként), a világ leginkább dalénekesként ismerte. Alig harmincévesen New Yorkban már 5000 fő előtt énekelt, s a „három tenor” előtt 80 évvel már afféle stadionkoncerteket adott mindenfelé, persze hangosítás nélkül. E hangversenyeken operát, operettet, daljátékokat, nápolyi dalokat énekelt, és mindenekelőtt ír népdalokat és dalokat. Ami Giglinek a nápolyi dal, Domingónak a zarzuela, az volt McCormacknek az ír dal.

E lemezen is énekel egy tucatnyit belőlük. Az ír dalokat nem szabad lebecsülni, bármily könnyednek is tűnnek az első pillanatban. A viszonylag egyszerű dallamfűzés (és szöveg) mögött időnként technikailag rendkívüli követelmények rejtőzködnek. E dalokban is kitűnik McCormack bámulatos pianotechnikája, mely egyfajta rá jellemző nemes fátyollal borítja be a felvételeit. A voce egyébként leginkább a fiatal Gigliére emlékeztet, minden erőltetéstől mentes és homogén, a rendelkezésre álló két oktávon belül bármely fekvésben egyaránt finoman csengően szól.

A CD-n hallható 25 számot 1912/13-ban rögzítették. A technika akkoriban annyit tett lehetővé, hogy egy aprócska szobába bepréseltek 6-8 fúvóst, no meg az énekest, akik erre a különleges felállásra átírt formában szólaltatták meg az adott számokat. Az albumon helyet kaptak mára az ismeretlenség homályába süllyedt angolszász szerzők és Európában ismertebb komponisták (pl. Tosti, Herbert, Wallace stb.) művei is, de hallhatunk két részletet Boito Mefistofeléjéből, a híres románcot a Gyöngyhalászokból, s egy különös kettőst Wolf-Ferraritól. (Tanulságos a partnernő meghökkentő unmuzikalitása is, érdekes képet fest erről a korról, s a hangfelvételek minőségéről.)

A kor oly népszerű melódiáit McCormack mindvégig imponáló technikai biztonsággal szólaltatja meg. Az énekes még oly korban élt, amikor nem a tökösen kisipított magasságok, hanem végtelenül finom és lágy megoldások jellemezték az énekes előadásmódját. Mindent egybevetve kicsit különös világba visz el bennünket ez a CD: a leghősibb hőskorba. © 2009 Café Momus





Naxos Records, a member of the Naxos Music Group