Classical Music Home

Welcome to Naxos Records

Email Password  
Not a subscriber yet?  
Keyword Search
 in   
 Classical Music Home > Naxos Album Reviews

Album Reviews



 
See latest reviews of other albums...

Szilgyo
Café Momus, July 2009

Zenekari szvitek Leos Janáček operáiból? A Naxos friss CD-megjelenése rögvest súlyos kérdésekkel szembesíti a hallgatót. Egyrészről, ugye, ott van a műfaji besorolás. Most akkor ezek zenekari részletek a legnagyobb cseh operaszerző operáiból? Vagy önálló szimfonikus képek az operák zenéjének felhasználásával? Ott van azután a szerző személyének eldöntése. Mennyiben tekinthetőek a művek Janáček saját szüleményeinek, és mennyiben dicsérhető avagy átkozható az ötletgazda és az átdolgozó Peter Breiner?

A válaszadás egyáltalán nem egyszerű, pláne nem az a hazai zene-, illetve operabarát számára, aki Janáček életművéből jó esetben is csak a Jenůfát ismeri (ez az egyetlen színpadi műve a szerzőnek, amelyet emberemlékezet óta Magyarországon is játszottak). Annyi bizonyos, hogy ezek a zenekari részletek ebben a formában nem hallhatók az operákban. A szlovák származású Peter Breiner a Janáček által komponált dallamokat pofás kis szimfonikus tételekké duzzasztotta, amelyek minden, az eredeti szerzői intenciókhoz és elképzelésekhez görcsösen ragaszkodó (ál)intellektus fanyalgása dacára egészen életképesek és élvezetesek.

Breinernek egyrészről nem volt könnyű dolga: Janáček ugyanis operáiban a vokális megszólalások esetében a beszédszerűséget helyezte előtérbe. Másrészről viszont mesterien bánt a zenekarral, varázslatos dallamokat komponált a muzsikusok számára. A szerző összetéveszthetetlenül egyedi stílusát pontosan ez a kettősség adja, és ez az alapja a lemezen szereplő átiratoknak is.

A CD-n két zenekari szvit hallható (keresve sem lehet két, eltérőbb hangulatvilágú művet találni)—a Jenůfáé 31 percbe sűríti az opera hihetetlen feszültségét és izzó drámáját, a Brouček (avagy Prücsök) úr utazásai szvitje pedig közel 40 percben idézi fel a címszereplő meseszerű kalandozásait.

A lemezen közreműködő, 1946-ban alapított Új-Zélandi Szimfonikus Zenekar magas színvonalú, részletszépségekben gazdag játéka csak azok számára lehet meglepő, akik még mindig a kis költségvetésű kiadó = vitatható minőség ekvivalenciájának rabjai.

Márpedig ez—mondanom sem kell—jócskán divatjamúlt felfogás. A Naxos „házi zenekarai”, legyenek azok tengerentúliak, avagy kelet-európaiak, ha nem is mindig veszik fel a versenyt a mamutbüdzséből működő megazenekarokkal (a hangsúly a mindig szón van!), valós alternatívát jelentenek a hanglemezpiacon. Vagy, ahogy egyik-másik reklámszöveg tartja: kiváló minőséget elérhető áron.

A két Janáček-átdolgozásnak, és magának a lemeznek a legfőbb hozadéka, hogy azok számára, akik jól ismerik a zeneszerző munkásságát és operáit, felidéznek valamit (nem is keveset) a művek sajátos hangulatából. Akik pedig korábban nem találkoztak a komponista műveivel, azok az étvágygerjesztő elfogyasztása után bizonyára kedvet kapnak a főétel, a teljes operák megismeréséhez is. © 2009 Café Momus





Naxos Records, a member of the Naxos Music Group